Függelék B — Publikációs alapvetések

Publikálva

2026. január 6.

Módosítva

2026. április 7.

Ez a referenciafejezet egyes, a tudományos publikációval és tudományos írással kapcsolatos alapvetéseket tartalmaz.

B.1 A Módszerek rész ajánlott és kötelező elemei

  1. Elsőfajú hiba (szignifikancia) mértéke

    A statisztikai hipotézisvizsgálathoz tartozó kritériumszintet, vagyis az elsőfajú hibát, szignifikanciaszintet (α, Type I error → amihez a p-t viszonyítjuk) közöljük a Módszerek részben 2 vagy 3 tizedessel.

  2. Értelmezési, címkézési tartományok együttjárás vagy hatásnagyság bemutatására

    A hatásnagyság (pl. Cohen d, rangbiszeriális korrelációs együttható) és korrelációs együttható aszerint értelmezendő, hogy milyen tudományterületen dolgozunk, mit vizsgálunk és ezáltal milyen szerzők értelmezési tartományát szeretnénk figyelembe venni. Ha valamiért az eredeti Cohen (1988) értelmezési tartományokat szeretnénk használni mind a Cohen d, mind a korrelációs együtthatók értelmezésére, erre is lehetőségünk van, de illik leírni. Mások inkább újabb szerzők által végzett szociológiai és pszichológiai kutatások metaanalízise szerint összeállított enyhébb kritériumokat használnak, de ezeket is meg kell említeni.

  3. Egyes előfeltételvizsgálatok során alkalmazott kritériumszintek

    A Cook-féle távolság elavult kritériumszintje 1, ennél újabb, a saját mintánkra behelyettesíthető egyéni kritériumrendszerek jöttek létre (pl. \(\frac{4}{n}\) vagy \(\frac{4}{n-k-1}\)). Ugyanez igaz a többszörös lineáris regresszió többi előfeltételvizsgálata esetén is, mert van, ahol több, egymással vetekedő kritérium áll rendelkezésre. Ugyanígy, a modern tesztelmélet alapján létrehozott itemek infit és outfit mutatóira külön tartományok léteznek. Ilyen esetekben illik előre meghatároznunk, hogy mely képletek szerint determinált kritériumtartományokat használjuk majd.

  4. A választott modellerősségi mutatók, és az ahhoz tartozó kritériumszintek

    A modellerősségi mutatók garmadájával találkozva könnyen elbizonytalanodhatunk, hogy mit is kell alkalmaznunk. Ilyenkor érdemes fellapozni egy kurrens statisztika tankönyvet, vagy újabb pszichológiai-pszichometriai kutatások során megnézni, hogy a kutatók kikre hivatkoznak. De könnyen láthatjuk, hogy egymásnak ellentmondó kritériumokkal találkozunk itt is:

    • Használjunk GFI-t, ne használjunk GFI-t?

    • Akkor most a \(\frac{\chi^2}{df}\) mégse jó?

    • A Hu és Bentler (1999) szerinti < 0,06 RMSEA-kritériumot használjunk, vagy inkább adjunk meg 95% CI tartományt mellé?

    Akármit is teszünk, előre definiáljuk, hogy milyen mutatók szerint fogunk értékelni és mi alapján ítéljük meg jól illeszkedőnek vagy rosszul illeszkedőnek a modellünket.

  5. Belső konzisztenciára Cronbach-alfa vagy McDonald-ómega?

    Az előző ponthoz hasonlóan ez is egy fontos eldöntendő kérdés. Ha a vizsgálatunkhoz használt kérdőívek eredeti cikkjeiben csak Cronbach-alfa elérhető, akkor ezt is érdemes kiszámolnunk, hogy össze tudjuk hasonlítani a kérdőív belső konzisztenciáját a mintánkban mérttel. De az értékeléséhez például sokkal ajánlatosabb a McDonald-ómegát választani Likert skálás kérdőívek feldolgozása során, mert azok 1) elvétve követik a normál eloszlást, 2) az ómega nem feltételez tau-ekvivalenciát.

B.2 Röviden az APA7 irányelvről és az APA7 magyar nyelvű alkalmazása

B.2.1 A statisztikai mutatók és próbák jelölései

A latin betűs statisztikai mutatókat (r, p, t, W, z, stb.) dőlt betűvel írjuk ki (tehát r, p, t, W, z, stb.). A görög betűvel jelölt mutatókat (ρ, ηp2, α, χ2, stb.) nem formázzuk dőlttel; ennek ellenére előfordulhat, hogy a betűtípus úgy jeleníti meg a görög betűket, mintha már dőltek lennének, de ezzel nem kell foglalkoznunk.

Az egyes hipotézisvizsgáló próbák hivatkozásának fix protokollja van. A próbáknál, ahol értelmezhető egy vagy két szabadságfok, a próba jelét követően zárójelben közöljük azokat általában egész számként, két szabadságfok esetén vesszővel elválasztva. Tehát t(50) = 2,01 vagy F(5, 89) = 34,32. Azonban ha egy próba során (pl. Welch) a szabadságfokra tört értéket kapunk (márpedig tudjuk, hogy pl. Welch-korrekció vagy Greenhouse–Geisser korrekció esetén tört értéket kapunk), akkor azt egy vagy két tizedesre kerekítve jelenítsük meg, például: F(5, 89,34) = 31,23.

A próbákat két vagy három tizedesjegyre kiírva jelenítjuk meg. Akármelyiket is választjuk, a választásunk legyen egységes végig. Magyar nyelven tizedesvesszőt, angol nyelven pontot használunk.

Azon mutatók esetén, amelyek nem lehetnek 1-nél nagyobbak, az APA 7. kiadása alapján angol nyelven tizedesjel előtti „kezdő nulla” nélkül jelenítjük meg. Magyar nyelven azonban a hagyomány az, hogy a kezdő nullát is kiírjuk.

B.2.2 Leíró statisztikai mutatók hivatkozása

A leíró statisztikai mutatókat 1 vagy 2 tizedesre kerekítve közöljük, attól függően, hogy milyen pontosságra van szükség. Például ha az életkori átlagunk (M =) 38,1236789, akkor ezt nyugodtan bemutathatjuk M = 38,1 formában. Ha azonban információvesztés veszélye állna fenn a kerekítés miatt, akkor érdemes kiírnunk még egy tizedest. Például két, nagyon alacsony átlagot hasonlítunk: 1,0456 és 0,9501-t nem kerekítünk 1,0-ra és 1,0-ra, hanem 1,05 és 0,95-ként mutatjuk be őket.

A leíró statisztikákat a hozzájuk tartozó „testvérstatisztikákkal” és hatásnagyságmutatókkal együtt mutatjuk be:

  • átlag és szórás (M, SD) vagy ritkábban átlag és átlag standard hibája (M, SEM) – medián és IQR (interkvartilis terjedelem) (Med, IQR)
  • standard hibát (SE) és konfidenciaintervallumot (CI) is feltüntetjük, ahol szükséges, pl. skew = 0,67 (SE = 0,21).
  • t-próbák esetén közöljük a Cohen d hatásnagyságmutatót is (nemparametrikus megfelelők esetén a vonatkozó V-t vagy rangbiszeriális együtthatót)
  • ANOVA esetén jelentjük a (parciális) ómeganégyzetet (vagy szükség esetén étanégyzetet) stb.

B.2.3 A p-érték hivatkozása

A p-értékkel kapcsolatos elvek hierarchikusan szerveződnek:

  1. APA7 alapján 2 vagy 3 tizedesjegyre írjuk ki a ténylegesen kiszámított p-értékeket. A biostatisztikában elfogadott ajánlás ezzel szemben a legalább 4 tizedesre kiírt p-érték. Javasolt a 3 tizedessel való jelölés. A kritériumszint (szignifikancia, α) megadható 2 tizedessel is.

  2. Ne csapongjunk, egységesen ugyanannyi tizedessel jelöljük a mutatót a dolgozat egészében. Tehát ha 2 tizedesre jelöltük a szignifikanciát (α = 0,05), akkor amikor azt írjuk, hogy p > 0,05, akkor nem a kiszámított p-értéket adtuk meg, hanem azt, hogy mi a kritériumszintünk, és ahhoz képest nem szignifikáns eredményt kaptunk. Ez önmagában nem szerencsés, mert a ténylegesen kiszámított p-értéket kell megadnunk! Kiegészítő információként feltüntethetjük.

  3. Ha egy p-érték nullára kerekedik akárhány tizedessel (pl. 0,000; 0,0000; 0,00000), ezt sosem írhatjuk le, mert a p-érték sosem lehet sem matematikailag, sem elméletileg nulla. A nullát a végtelenben aszimptotikusan közelítheti, de sosem érheti el. Ezért a legerősebb szabály az, hogy ebben az esetben az utolsó számjegy 1 kell legyen és < relációs jellel kell jelölnünk, hogy ennél kisebb p-értéket kaptunk. Tehát a fenti példák helyesen: < 0,001, < 0,0001, illetve < 0,00001.

  4. Kezdő nulla, tizedesvessző, p: angol nyelven publikálva a tizedesjel előtti 0-t nem írjuk ki, a tizedesjelet ponttal jelöljük, pl.: p = .034. Magyar nyelven publikálva a tizedesjel előtti nullát kiírjuk, és tizedesjelként tizedesvesszőt használunk, pl.: p = 0,034. A p jelét minden esetben dőlttel írjuk, de az egyenlőségjelet, relációs jeleket, számértékeket nem.

Például az alábbi nyers eredményeket kapjuk az angol nyelvű statisztikai szoftverből:

  1. df = 81, t = -2.1240, p = .0367

    Magyar nyelven a következőképpen publikáljuk: t(81) = -2,12, p = 0,037. Esetleg szignifikanciaszint megadásával: t(81) = -2,12, p = 0,037 (p < 0,05).

    Angol nyelven a következőképpen publikáljuk: t(81) = -2.12, p = .037. Szignifikanciaszint megadásával: t(81) = -2.12, p = .037 (< .05).

  2. r = .442, p = .0005

    Magyar nyelven a következőképpen publikáljuk: r = 0,44, p < 0,001.

    Angol nyelven a következőképpen publikáljuk: r = .44, p < .001.

B.3 Ajánlott referenciacikkek

  • Általánosan ajánlott referenciamunkák magyar nyelven

    Basler J., Bali C., Fehér A., Kiss B. L., és Zsidó A. N. (2024). A Liebowitz Szociális Szorongás Kérdőív magyar nyelvű validálása, faktorstruktúráinak összehasonlítása és tételeinek modern tesztelméleti elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 79(1), 73–100. https://doi.org/10.1556/0016.2023.00054

    Borbáth K., Fodor R., Tóth V., Szögedi D., és Flach R. (2024). Miből épül fel az iskolapszichológiai szaktudás? Országos óvoda- és iskolapszichológus felmérés eredményei a képzettség, képződés vonatkozásában. Alkalmazott Pszichológia, 26(2), 49–78. https://doi.org/10.17627/ALKPSZICH.2024.2.49

    Horváth-Labancz, E., Balázs, K., és Kuritárné Szabó, I. (2021). Patológiás személyiségvonások és nemi sajátosságok feltárása a Personality Inventory for DSM-5 kérdőívvel pszichiátriai és normál mintán. Psychiatria Hungarica, 36(4), 469–478.

    Kovács R. E., Toman J., Tornóczky G. J., Boros S., és Karsai I. (2025). A Disordered Eating Screen For Athletes magyar változata (DESA-6H) konvergens validitásának vizsgálata – Egy pilot study eredményei. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 26(3), 123–137. https://doi.org/10.1556/0406.2025.00074

    Lábadi, B., és Kopcsó, K. (2026). Káros-e a kora gyermekkori képernyő-expozíció a mentális egészségre?: A reprezentatív Kohorsz ’18 vizsgálat eredményei. Orvosi Hetilap, 167(10), 396–406. https://doi.org/10.1556/650.2026.33508

    Petróczki P., Lakatos C., Martos T., és Sallay V. (2024). A szüléssel kapcsolatos attitűdök vizsgálata fiatal nők körében – személyorientált elemzés. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 25(3), 189–202. https://doi.org/10.1556/0406.2024.00053

    Zsidó N. A., Arató N., Inhóf O., Budai T., Stecina T. D., és Lábadi B. (2021). A Bizonytalanságintolerancia Skála rövidített változatának magyar nyelvű adaptációja. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 22(1), 103–120. https://doi.org/10.1556/0406.22.2021.003

  • Általánosan ajánlott referenciamunkák angol nyelven

    Cortese, S., Adamo, N., Del Giovane, C., Mohr-Jensen, C., Hayes, A. J., Carucci, S., Atkinson, L. Z., Tessari, L., Banaschewski, T., Coghill, D., Hollis, C., Simonoff, E., Zuddas, A., Barbui, C., Purgato, M., Steinhausen, H.-C., Shokraneh, F., Xia, J., és Cipriani, A. (2018). Comparative efficacy and tolerability of medications for attention-deficit hyperactivity disorder in children, adolescents, and adults: A systematic review and network meta-analysis. The Lancet Psychiatry, 5(9), 727–738. https://doi.org/10.1016/S2215-0366(18)30269-4

    Flach, R., Fodor, R., Kettel-Fülöp, F., Osváth, P., és Láng, A. (2024). Myths about suicide—Validating the Hungarian version of the Literacy of Suicide Scale (H-LOSS) on a community sample. BMC Public Health, 24(2351). https://doi.org/10.1186/s12889-024-19841-8

    Őry, F., Kiss, B. L., Zsidó, A. N., és Teleki, S. Á. (2024). Conquering diabetes by overcoming psychological barriers and embracing health. Scientific Reports, 14(1), 32104. https://doi.org/10.1038/s41598-024-83837-y